• English
  • Magyar

A tudományos kommunikáció kihívásai a 21. századi digitális térben - 2020

A tudományos kommunikáció kihívásai a 21. századi digitális térben - 2020

Tantárgyfelvétel, tudnivalók, vizsgakövetelmények: 
 
A tantárgy adatai:
  • Kurzus címe: A tudományos kommunikáció kihívásai a 21. századi digitális térben
  • Kód: HATVANISZK026
  • Félév: 2020/21/1
  • Kurzus típusa: Elmélet
  • Vizsga típusa: Online szóbeli
  • Követelmény típus: Kollokvium
  • Tárgyfelelős: Dr. Pintér Ákos
  • Ideje: Csütörtök 18:00 óra
  • Helye: Online előadássorozat

Kurzusleírás:

Bizonyára mindenki számára ismerős a „clickbait”, vagyis a szenzációhajhászat fogalma. Az internet megjelenése rendkívüli módon megkönnyítette a kutatói életformát, hiszen a fejlett keresőmotorok, a gazdag adatbázisok segítségével akár a másodperc töredéke alatt lekérhetünk adatokat más országokból, vagy éppen más kontinenseken található szervergépekről. Szinte mindegy, milyen tudományos területen folytatunk vizsgálatokat, biztosan állítható, hogy mindenki számára elengedhetetlen fontosságúvá vált egy saját számítógép, amely mintegy digitális irodaként funkcionál a kutató számára.

Ugyanakkor, mivel ma már bárki és bárhonnan képes felcsatlakozni az internetre, mobil eszközökről információt megosztani videók, blogbejegyzések vagy éppen a közösségi médiában hagyott posztok formájában, az információáramlás minden eddiginél gyorsabbá, széleskörűbbé, és - ami a jövő generációi számára az egyik legfontosabb áthidalandó problémát jelenti - ellenőrizhetetlenebbé vált. A digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek generációütközésének korát éljük, amikor korosztályonként, intellektus és ízlés szerint, nyelvtudás alapján megannyi különböző célból, s módon bukkannak fel az internethasználók az adatfolyamban.

Ma az internet egyik legfontosabb sajátossága, hogy a vélemények egyenlőek, egy regisztráció árán bárki és bárhová posztolhat (van, ahol még enélkül is megteheti), s így téves információk tömkelege jut el felhasználók százaihoz, ezreihez, akár millióihoz. Persze, mondhatnánk, hogy a tudomány is számos téves elméletet állított fel korábban, ám ezek jellemző sajátossága volt, hogy tudományos jellegű vita alakult ki körülöttük, melynek célja egyfajta tudományos konszenzus kialakítása volt. Arra, hogy ezen egyetértések az addigi ismeretanyag alapján helyesek, s alaposan megfontoltak voltak, az erről vitázó tudósok tapasztalata, szakmai előútja, s intellektusa jelentett garanciát.

Az internet, és különösen a közösségi média a művelődni vágyó, tájékozódni kívánó embereket gyorsfogyasztóvá tette. A fent említett érdemek - mint megfontoltság, intellektus vagy tudományosság - eltűntek az olvasóközönség igényeiből, s helyüket felváltotta a gyorsaság, a tömörség, a szenzációhajhászat. Hiszen mennyivel izgalmasabb, a hollywoodi akciófilmek forgatókönyvébe illően azt állítani, hogy az 5G tornyok veszélyesek lesznek az emberekre, s a világ legnagyobb és leggazdagabb emberei összeesküdtek a túlnépesedő lakosság ellenében, mint a recens technológiai szakemberek véleményét kérni ez ügyben.

A hosszúra nyúlt bevezető után tehát a kurzus két alapvető célt fogalmaz meg:

1. A jövő tudósaiként, kutatóiként elengedhetetlen fontosságú, hogy széleskörű tudással, műveltséggel rendelkezzünk, s - nyilván hitelességünk keretein belül - bármikor képesek legyünk észérvekkel lerombolni a mindenféle tudományosságot, megalapozottságot, s racionalitást mellőző, ám csábítóan izgalmasnak, könnyűnek tűnő összeesküvés-elméleteket, áltudományos tévhiteket. E célból tehát olyan szakembereket (egyetemi tanárokat, kutatókat, tudósokat, publicistákat, kommunikációs szakembereket, informatikusokat stb.) hívunk meg előadóként, akik képesek tiszta vizet önteni a pohárba, elkülöníteni a tudományostól az áltudományost, azaz az igazságtól a tévhiteket.

2. Ami a társadalom intellektuális egészségét illeti, az még mindig elenyészően csekély előrelépést jelent, ha a jövő kutatói, akik amúgy is tisztelik a tudomány racionalitását, mérhetőségét, szabályosságát, alaposabban megértik az egy-egy tévhit körül felmerülő problémákat, s tisztába kerülnek az ügyet illetően. Ennél többre van szükség. A jövő tudósgenerációjának talán más feladata is van, ez a feladat pedig az lehet, hogy legyőzzük azt, ami áltudományos, ami káros, s a valódi tudományos nézetek terjesztésével segítsük ki a válságából a tudományt. Ennek okán mindenkinek meg kell tanulnia olyan formában felvenni a harcot az áltudománnyal, amilyen formában az terjed: a közösségi médián, a videómegosztó portálokon keresztül, rövid, tömör, érdekes formában. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a tudományos eredmények hagyományos publikálási formáira, ám egy érdeklődő laikus semmiképp sem fog előfizetni szakfolyóiratokra, vagy pedig drága szakkönyveket vásárolni. Így aztán másodlagosan olyan előadók megjelenésére számítunk, akik megtanítják, hogy írjunk rövid cikket, hogy legyünk néhány sorban is érdekesek, hogyan kezeljünk egy blogot, egyáltalán: hogyan hozzunk létre weboldalt e célból, hogyan kezeljünk csatornákat a videómegosztó portálokon, milyen formában, milyen valószínűséggel tudjuk eljuttatni gondolatainkat a legszélesebb olvasóközönség felé stb.

 

A tudományos kommunikáció kihívásai a 21. századi digitális térben - 2020
2020-2021. évi tanév I. félév
Elmélet
Kurzus időpontja: 
Csütörtök 18:00 óra
Kurzus helyszíne: 
Online előadás-sorozat